Elvek és gondolatok, amelyeket szentnek tekintünk és mindenek felett követünk.
"Igen, az Ocskay Gabi!"
Elmondhatatlan nagyság és példakép - leírhatatlan veszteség.
Sosem feledünk, Csicsó!
"Soha ne add fel!"
Aki ismeri a fehérvári szurkolói életet, az pontosan tudhatja, hogy ez a Videoton ultracsoportjának, a Red Blue Devilsnek a jelmondata. Akik közül sokan - igaz lokálpatriótaként - Volán meccsekre is jártak, és (nagyon helyesen) ott is terjesztették ezt az ördögi igét.
Manapság már kimondhatjuk, ez a legszebb hagyaték, amit Volán szurkoló az egykori, legendás tábortól, a United Ultras tagjaitól kaphatott. Főhajtásként a minimum, hogy erről nem feledkezünk el sosem.
Kiváló tanítás, az élet minden pillanatára bátran alkalmazható.
"Ellenfél, nem ellenség"
Történelmi tény, hogy a jegkorong.blog.hu adta hozzá a kellő kereteket. Sokan és sokféleképpen elkezdték felismerni, hogy odaát, a szomszéd táborban az egyszeri szurkolóban ugyanaz a láng lobog, csak a felvett mez színe más.
Fehérváron először a Blue Brothers szurkolói csoport missziózott ezért éveken át, extra energiákkal, rengeteg munkával, legendásan példamutatóan - aztán idővel ez még szélesebb körűvé vált.
Ez az, amit nem tudni, hanem érezni kell. Ettől több a jégkorong-szurkolói milliő, mint a más sportágakban megszokottak, ezért ülhet egymás mellé A és B mező szurkoló szinte bárhol az országban, a meccsek alatt, előtt és után ettől nincs háború, csak fesztivál.
Egy ideje - kiváló lelkületű miskolci kollégáink jóvoltából - Tokaji Eszeveszett Feszt néven jegyzik.
"Fehérvár a Királyok Városa!"
Néhány elvakult, vagy ifjonti tűzzel hajtott szurkeszben időnként feltámad a vágy, hogy az általa preferált sportágat többnek, jobbnak, szuperebbnek hirdesse, mint a városunk más csapataiét. Szerintünk ez tévút, és különösen manapság csakis az összefogásnak van értelme. A lokálpatrióta jelleg, hogy csapatot maximum egyszer választ az ember, és kitart mellette jóban-rosszban, élete végéig, amúgy is ritka kincs manapság, ezért külön illik megbecsülni,
Szerencsére még mindig sokan vagyunk, akik a szeretett csapatunk mellett a városunknak is szurkolunk, büszkék is vagyunk rá, és így városunk más csapatainak mérkőzéseire is szívesen megyünk, és nekik is tiszta szívvel tudunk szurkolni.
"Vivát székely testvéreink!"
Csíkszereda testvérváros. A szent színe szintén kék-fehér. A történelmi sorskötelékeken túl ezer szállal kötődünk Erdélyhez, és ez így is van rendjén. Aki nem érti, vagy nem hiszi, járjon utána.
"Légy alázatos!"
Sokan félreértik, vagy nem értik a lényegét. Ez nem azt jelenti, hogy folyton extra óvatossággal, lehajtott fejjel kell járni a világban, vagy bármilyen szinten ki kell térni bármi elől.
Nem, ez mindig a dolgok veleje, a válasz a nagy kérdésre, az isteni ige, a legvégső érv.
Tedd azt, amit akarsz, ha az nincs mások ártalmára, teljesítsd ki magad, menj el a végső határokig - de legyen egy pont, ahol felismered, hogy nem te kell legyél a legfontosabb.
Tedd próbára magad, hódíts meg mindenkit és mindent, ahogy csak lehet - de lásd, hogy leginkább mindenkinek a maga démonait kell legyőznie.
Tedd meg magadért, mert az jó, és hasznára lehet a világnak - de az igazi dolgok ott kezdődnek, ha ugyanezeket (vagy még sokkal többet) képes leszel megtenni másokért is.
"Ma még, nem ittunk semmit..."
Lényegében bármilyen mámoros vagy keserű helyzetben kiválóan alkalmazható, hamvasbélai szentkönyvtartalommal felérő, kellően módon sommás és rövid, jól ismert őstermelői himnusz.
Nagy hibát követ el, aki ebben csak a poharak emelgetését, és az extra ízletes méreganyagok mértéktelen szervezettbe juttatását látja. Az ugyanis sosem ok, csak következmény, és a lényeget tekintve bárkinek, bátran, szabadon elhagyható.
Ez a bölcsesség sokkal több annál: egy életérzés, önfeledt nyitás a felhőtlen mámorra és boldogságra, azaz voltaképpen a rigmus második sora adja a dolgok velejét. Sokféleképpen hozzá lehet állni az élet nagy történéseihez és a világ dolgaihoz, de szerintünk csak így érdemes.
Utolsó hozzászólások