Nyolcvanas évek vége (talán 86-87), egy brutálisan hideg, ámde szélcsendes, hószállingózós, amúgy gyönyörű téli este. Kb. tíz éves voltam, amikor apám elvitt egy fura helyre. Sötétben vergődtünk át elhagyatott utakon, néhol féltérdig érő hóban, de végül odaértünk az egyetlen fényt adó…
Utolsó hozzászólások