Fehérvár Ördögi Kör

A Fehérvár AV19 jégkorong- csapatának szurkolói csoportja.

Utolsó hozzászólások

Kiemelt témák

Címkék

Kategóriák

Facebook profil

Impresszum

Adatlap: Raon
Email: fehervarordogikor kukac gmail.com

Minden jog fenntartva!
(C) Raon, 2016

ifj. Ocskay Gábor

2016.08.16. 13:15 Raon

2009.04.01.
Csak ülök a gép előtt, és nem jut eszembe semmi, képtelen vagyok bármit is írni. De ezt valahogy még most meg kellene oldanom, mert ma lesz a temetés, és utána erre sokáig biztos nem fogok tudni még csak rágondolni sem...

csicso1.jpg

Nem volt olyan nap az elmúlt héten, amikor ne jutott volna eszembe Ocskay Gábor, becenevén Csicsó. Szégyen vagy sem, de nem volt olyan nap, amikor így vagy úgy, de ne eredtek volna el a könnyeim.
Egyszerűen nem lehet értelmesen megfogalmazni, miért ekkora veszteség a halála. Az a baj, hogy aki nem született bele, nem élt tizenhuszoniksz évet valamely csapatsportágban, nem látta és nem élte át azt a küzdést, harcot, amit a semmiből való építkezés kínkeserves munkája jelentett... aki nem látta, akinek a lelkét nem repítette mennyei magasságokba az ilyen háttérrel elért fantasztikus siker... az első után a sokadik elképesztő bravúr, majd több játékos és vezető életpályájának betetőzése, a tavaly tavaszi sapporoi A-csoportba való feljutás... annak talán lehetetlen is rávilágítani arra, milyen elképesztő veszteség érte az Alba Volánt, Fehérvárt, a magyar jégkorongot.
Hogy lehetne megírni pár sorban egy ember életét?
Sehogy.

Azért persze meg kell próbálni... a legkevesebb, hogy meg kell próbálni.

csicso2.jpg

Ifjabb Ocskay Gábor pályafutásának méltatásához nem kellenek különleges szavak.
25 évet játszott az Alba Volánban - soha egy percig nem szerepelt más csapatban. 187-szeres magyar válogatott, kilencszeres magyar bajnok, háromszor kapta meg az év jégkorongozója és a legjobb csatár, ötször a legtechnikásabb csatár címet. A statisztikája elképesztő: több, mint ötszáz mérkőzésen majdnem négyszáz gól és ötszáz gólpassz.

Posztját nézve center, ami a jégkorongban a sor esze, szíve és lelke - hivatását tekintve örökös vezér és csapatkapitány, edzői szerint is vita nélkül a legjobbak közül való.
A magyar jégkorongban számtalan különleges erénye mellett három olyan dolgot tudott, amit senki más. Az egyik a méltán híres fakanál csel, amit ha az NHL-ben ad elő, akkor gyerekek milliói imádnának és utánoznának szerte a világon. A másik az emberhátrányos gólok specialitása - emberhátrányban korongot csípni, szólózni az ellenfél kapujáig, és nemzetközi mércével nézve is elismerésre méltó hatékonysággal kihasználni a helyzetet, a legkiélezettebb pillanatokban is.
Ezen a videón a kettőt kombinálja - válogatott mezben ez volt a tavalyi vb-n szerzett utolsó gólja.

Harmadik, kevésbé ismert különleges adottsága a kapáslövéseinek ereje. Évekig ment a vita arról, hogy ebben a műfajban ő avagy Ladányi Balázs számít a legjobbnak - végül az lett a konklúzió, hogy ha egyáltalán van értelme különbséget tenni, Ladányi pontosabbakat lő, Csicsóé viszont erősebb. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az EBEL osztrák bajnokság tavalyi All-Star gáláján különleges készülékkel mérték a játékosok lövőerejét - és még az NHL sztárokon edződött osztrák közönség is felhördült Csicsó lövései láttán.

És hogy mitől volt élő legenda?
Tudod, ez már nem az a kor, ahol vannak még igazi példaképek. Eleve ez a példaképesdi "kiment a divatból" - leginkább azért, mert egy ideje már nincsenek igazi, nagy formátumú emberek, manapság inkább sok kis átlagos ember, meg szürke marhakrumpli van. Ez a jelenség egyben az igazi hősök tragédiája is - hisz a mai egocentrikus világban sosem lesznek túl sokan azok, akik hajlandóak elismerni, ha igazi hőst látnak.

Ocskay Gábor az a sportoló, aki egész életét a jégkorongra tette fel. Ez nem csak egy munka, egy hivatás volt a számára - a jégkorong volt az élete. Elsőként érkezett edzésre, és mindig utolsónak távozott, éveken át edzett akkor is (vasárnap, mise helyett), amikor mások inkább otthon pihentek. Sosem elégedett meg semmivel, folyamatosan dolgozott azon, hogy jobb és még jobb legyen. Egy világhírű edző egyszer azt mondta róla, hogy embert nem látott még ennyit dolgozni - és milyen igaza volt.

Ocskay Gáborra azt mondják, ő az a tehetség, aki sokat tett azért, hogy sztárrá válhasson. Ráadásul az ő esetében ez a sztárosdi külön pikantériát jelent, mert soha egy megnyilvánulásában sem, még a legnagyobb sikerei idején sem szállt el vele a ló, mindig a kelleténél jóval szerényebben konstatálta, hogy "hát igen, most végre kijött az a bizonyos lépés".
Ilyen eredményekkel, ilyen példaértékű munkabírással, ilyen szerény-alázatos mentalitással manapság nagyon kevés sportoló él, nemcsak Magyarországon, de az egész világon. Sajnos kiveszőben van ez az embertípus.

Egyértelmű, hogy ilyen adottságokkal neki kellett a kapitánynak, a vezérnek lennie. Aki, ha már mindenki kidőlt a jégen, vett egy nagy levegőt, és csakazért is ment tovább. Elképesztő tekintélyét az aktuális ellenfél legvérmesebb szurkolói is rendre elismerték (egy sportoló számára kevés ennél egyértelműbb elismerés létezik). Több játékostársa állította, hogy bár a magyar jégkorong elmúlt tíz évbéli elképesztő sikerei csapatmunkaként jöttek össze, az egész nem működött volna, ha nincs a kohézió, az összetartó erő... Ocskay Gábor.


Hogy számomra miért volt ő egy kis Isten, az talán már egyértelműen látszik. Én is az a típus vagyok, aki egész életét az álmai elérésére, a közösségek építésére tette fel - de ugyan már, hol van egy pár emberes, nyamvadt-elbukott írókör megteremtése ahhoz a nagysághoz képest, hogy Csicsó vezetésével az Alba Volán a semmiből a hazai jégkorongban minibirodalommá nőtte ki magát, immáron zsinórban hetedszer lettek magyar bajnokok, és két éve már a nemzetközi (osztrák-EBEL) siker elérése volt a cél?

Emlékszem, először 2003-ban értekeztem vele a neten keresztül. Marhaságnak tűnhet, mert mindössze néhány szót kaptam tőle válaszul egy NS chat alkalmával - nekem mégis rengeteget jelentett:

Szia Csicsó!
Látom, van elég rajongód, aminek nagyon örülök - túlkiabálni nem fogom őket, mert vasárnap óta nem nagyon jött meg a hangom. :-)
A sportszerető fehérváriak nevében viszont hadd gratuláljak én is - és nem csak a mostani sikerért, az egész pályafutásodhoz. A mai anyagias világban - sajnos - ritka alkalom, hogy egy igazi sportember előtt emelhetünk kalapot. S bár nehéz, ha nem lehetetlen dolog különbséget tenni jobbnál jobb játékosaink között, Te vagy az, aki a vállán viszi a csapatot - Te vagy a Volán szíve. És ez mindennél többet ér. :-))
Többedmagammal kívánjuk, hogy érd el az álmaidat - ugyanakkor reméljük azt is, hogy sokat fogsz még kék-fehér ördögként brillírozni.
HAJRÁ VOLÁN! HAJRÁ MAGYAROK! HAJRÁ FEHÉRVÁR!
(Raon)


Amikor egy sportoló ilyen sorokat olvashat, akkor csak annyit tud mondani: MÁR MEGÉRTE...
Köszönöm, hogy ennyien érdeklődtök a sport és én irántam. Mindenkinek EGÉSZSÉGET ÉS SOK SIKERT KÍVÁNOK AZ ÉLETBEN!
SZIASZTOK!
CSICSÓ 19

 

Egy másik alkalomról egy, azóta már megszűnt oldalon üzentem neki, amit a válaszában szó szerit idézett, ami számomra a mai napig óriási megtiszteltetés:

"Végül nagyon köszönöm olvasóim szimpátiáját, példátlan ahogy kiállnak mellettünk a szurkolók. Raon üzenete számomra különösen megható volt („Bármi történjen, bármit hallasz-olvasol, egyet ne feledj: ez itt sosem reális kép. Lehet, hogy a neten keresztül ötvenen kritizálnak, a meccseinken jön harminc bekiabálás, de akkor is kimegy több ezer szurkoló, hogy megnézzen titeket, akárhány vereség is jön. Na, ez az EGYETLEN igazán reális visszajelzés!") Tényleg nagyon sok erőt adnak nekünk ezek az üzenetek!"

Akkora egy marha vagyok...
Oda kellett volna menni hozzá, többször, mindig, és minden alkalommal elmondani neki, hogy tudja, nekem, nekünk, rengeteg embernek mit jelentett. Ezt sosem lehetett volna neki elégszer elmondani. Számára ez lett volna a legértékesebb ajándék, amit egy ismeretlentől kaphat - nekem meg külön büszkeség, külön öröm, hogy adhatok. És semmibe nem került volna.
Szombaton, amikor megnyerte a kilencedik bajnoki aranyát, az elsők között vettem észre, hogy kijött az öltözőből. Elképesztően nyúzott volt az arca, nagyon fáradt lehetett, de boldog volt, természetesen. Gyorsan megragadtam az alkalmat, hogy bemutatkozzak, persze nem kapcsolt, de hát nincs ebben semmi meglepő, egy perc alatt tucatnyi gratulációt kellett fogadnia. Akkor eszembe jutott, milyen jó lenne egy közös fotó... de láttam rajta, hogy sietne a barátaihoz, és arra gondoltam, majd a vébé után, vagy jövőre... nem akartam feltartani.
Mondtam, hogy egy marha vagyok.

Kora hajnalban jött a hír, több cimbora is küldte az sms-t - én meg órákig csak ültem és néztem ki a fejemből. Le is mondtam az aznapi munkát, és csak olvasgattam mindenféle oldalakat, hátha ettől bármi is könnyebb lehet majd.
Nem lett az - és jó eséllyel soha senkinek nem is lesz.

A történtekről az egész magyar jégkorongtársadalom megdöbbent. Ha igazi emberi dolgokról akarsz olvasni, itt van a legszebb keserédes gyűjtemény. Csicsó emberi nagysága előtt tisztelegve két idézet:

"Egyszer kb 1,5 éve vagy még régebben egy születésnapi iszogatásra voltam hivatalos.Mivel a hoki távol áll tőlem fogalmam sem volt ki ül az asztalnál,csak feltűnt hogy ásványvizet iszik, mikor a fél banda már igencsak "megvolt".Meg is jegyeztem erre azt mondja hamiskás mosollyal:"Köszi, de én nem." Szóba kerül a hoki mindenki kérdezgeti,szerényen válaszol,kérdem nagy okosan:"Talán jégkorongozol hogy ennyire értesz hozzá?" Mondja Ő:"Egy kicsit."És megint a mosoly.Többiek derülnek tudatlanságomon.Nem erőlteti a témát, váltunk.Utána beszélgetünk,egy szó sem esett a hokiról,mikor elköszön mondom neki viccesen:"Aztán szólj ha bekerülsz valami nagy csapatba megünnepeljük,oks?" Jót vigyorog:"Mindenképpen iszunk egyet." Utána oda jön a házigazda:"Te tényleg nem vágod kivel dumáltál?"Mondom:"Nem én,de jó fej a srác."Ő."Ocskay Gábornak hívják te szerencsétlen..." Pislogok mint nyuszi a fűben:"De hát nem is úgy viselkedett mint egy sztár."Erre Ő:"Na ezért szeretjük." Ha találkoztunk mindig csak somolygott én meg próbáltam elsüllyedni...Soha nem a hokiról beszélgettünk,egyszerűen intelligens volt bármi máshoz. Ma reggel,közel a 40-hez könnyek jöttek a szememből.Ilyen nincs.Nem hiszem el.Ő? Ez az Ember?Még mindig nem hiszem el.Nincs igazság,nincs Isten... Nyugodj Békében...."

Egy Somostól (ismert magyar sportriporter):

"Januárban, 39. születésnapomon életemben először húztam korcsolyát a lábamra, a Velencei-tavon hülyéskedtünk. Egész büszke voltam magamra, egyszer csak megszólal egy gunyoros-vidám hang mögöttem: "Mehetne jobban is...". Ő volt. Jót röhögtünk, mondtam, úgy nézze, hogy most csinálom először, erre azt felelte, az más, akkor holnapra megcsináltatja a kék könyvemet a szakosztálynál."


Ez nagyon szép videó Somossal... giccses, de nagyon szép szavak...


A Sport1-es megemlékezés:

  Mindenki mástól - Ocskay Gábor emlékére



 

 

 

A legendák örökké élnek?
Remélem. Hinnem kell, hinni akarok benne. Ahogy a Nemzeti Panteonban is kőbe vésve látható: csak az hal meg, akit elfelejtenek.

Ifjabb Ocskay Gábort az én generációm biztos nem fogja elfelejteni. A fiam biztosan tudni fogja, ki volt. És nagyon remélem, hogy az utókor is így lesz vele... és lehet, hogy külső szemlélőnek túlzásnak tűnnek az alábbi hírek, de nekünk nem azok. Nem azok...

Örök emlék: „Mosolyt csalunk a szurkolók arcára!"

 

A tiszteletére írt számok:

FankaDeli


Ganxsta Zoleeés a Kartel


Nyomok és tettek a történtek után:
Szobor ifjabb Ocskay Gábor emlékére.
Ifjabb Ocskay Gábor nevét veszi fel a fehérvári Jégcsarnok.
Ifjabb Ocskay Gábor Székesfehérvár díszpolgára.
Emlékkönyv a Jégcsarnokban.
Magyarul fejezte ki a részvétét Szlovákia.
Az egész világ Ocskayra emlékezik.
Visszavonultatják a 19-es mezt a Volánban és a magyar válogatottban.
A magyar bajnokcsapat új neve: Alba Volán 19.

Isten Veled, Csicsó, nyugodj békében!
Sosem feledünk!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ordogikor.blog.hu/api/trackback/id/tr7410415178

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása