Eredetiben megjelent: 2008.12.21.
bluebrothers.eu
Egy időben, kb. a szurkolói összefogások kezdeteinek kezdetén egyszer-egyszer besegítettem a Blue Brothers csoportnál is - ezt voltaképpen ezért tettem ide, fontos kordokumentum.
Mondjuk, hogy szurkolói pezsgés szinten innen indult minden.
A Blue Brothers, az Alba Volán legnagyobb szervezett szurkolói csoportja az alábbi felhívást szeretné intézni a klub vezetőihez, a csapat játékosaihoz, és a szurkolókhoz.
A csapat az emlékezetes bravúrok után jó ideje gödörbe került, és a Blue Brothers egyre növekvő aggodalommal figyeli a történéseket. Ma már ott tartunk, hogy egyes szurkolók a meccsen többet foglalkoznak a nemtetszésükkel, mint a szurkolással; az internetes fórumokon egyre gyakoribbak az éles kritikai hangnemet súroló, vagy azt átlépő megnyilvánulások – hogy egy Szuper Levente olyat nyilatkozik ország-világ előtt, amelytől elszorul bármely, a csapatot szerető ember szíve.
A Blue Brothers tagjai úgy gondolják, hogy a mélység és magasság egyaránt a szurkolói élet része, és bár valahol teljesen érthető bármilyen düh és elkeseredettség is, jelen helyzetben nem engedhetjük meg, hogy ez legyen az uralkodó szurkolói nézet. Egyrészt ez egy téves visszajelzés, mert csak egy aktuális lelkiállapotot tükrözhet, másrészt fontosnak tartjuk elmondani, hogy számunkra nem ez a lényeg.
Közeleg az év végi elszámolások, és az újévi fogadalmak ideje, de talán nem véletlen, hogy ezt megelőzi a szeretet ünnepe. Ordas közhely lenne arra hivatkozni, hogy pusztán a karácsony kedvéért felejtsük el a rossz szériát, ám nincs is szükség erre – ezért a Blue Brothers csak azt szeretné kérni a csapat szimpatizánsaitól, hogy emlékezzünk.
Emlékezzünk arra, hogy ez a csapat kiérdemelte azt, hogy a meccseik Székesfehérvár legnagyobb állandó nézőszámot foglalkoztató sporteseményei legyenek. Emlékezzünk arra, hogy a szezon kezdetekor, amikor semmilyen hátráltató tényező nem akadályozta a szereplést, milyen eredményeket sikerült elérnünk. Emlékezzünk arra, hány meccset hoztunk vissza a sírból, hány alkalommal győztünk le sokkal esélyesebbnek tartott ellenfeleket. Emlékezzünk arra, hogy amikor a játékosainkra nem hárult teherként az eredménykényszer, a fizikai és mentális kimerültség, milyen ragyogó megoldásokkal mutatták meg nekünk, mitől csodálatos ez a magyar jégkorong. Emlékezzünk a szezonunk szempontjából sajnos sorsfordítónak számító Red-Bull Salzburg meccsre, és hogy tulajdonképpen azért kerültünk ilyen helyzetbe, mert akkor és ott nem hagytuk megalázni magunkat.
A Blue Brothers azt szeretné kérni, hogy egy pillanatra ezekre emlékezzünk – és ne a szomorú következményekre.
A Graz elleni mérkőzés talán a szezon legfontosabb meccse lehet, és a csapat számára most talán nincs is nagyobb kihívás, mint egy ilyen „kötelező” győzelem.
A Blue Brothers úgy gondolja, hogy most minden eddiginél nagyobb összefogásra van szükség ahhoz, hogy a csapat kimozduljon a gödörből. Szerintünk ebben a kiélezett helyzetben már meccseket dönthet el a szív és lélek erőtartaléka, és mert az összefogás lényege, hogy mindenki segítsen ott, ahol tud, úgy gondoljuk, újra itt az idő, hogy segítsünk mi, szurkolók is. Más szavakkal szólva bajban kell igazán a segítség – és hogy erre képes, azt már többször fényesen bizonyította a fehérvári szurkolótábor.
A Blue Brothers ennek szellemében azzal a kéréssel fordul a csapat vezetőihez, hogy ha megoldható, a mérkőzés kezdése előtt legalább három perccel jöjjenek ki a csapattal a jégre, hogy a szurkolók hatodik játékosként segíthessenek a hangolásban.
A Blue Brothers azzal a kéréssel fordul a klub vezetőihez, hogy a mérkőzés előtt kiemelt figyelmet biztosítson a már Volán himnusznak számító dal, Tomayasu Hotei: Battle Without Honor or Humanity című, 2 perc 28 másodperces számának lejátszásához – és ha megoldható, a megszokottnál nagyobb hangerővel, hangosbemondós zavarás nélkül játssza le.
A Blue Brothers azzal a felhívással fordul a szurkolókhoz, hogy ezidő alatt mutassuk meg, az elmúlt hetek rossz eredményei nem lehetnek hatással a csapat iránti szeretetünkre. Ennek jeleként – új hagyományunk szellemében – a Volán-himnusz alatt mindenki gyújtson egy csillagszórót a nézőtéren, és kiáltsa a csarnokba a véleményét, ahogy neki tetszik – tényleg azt, ami jólesik, a lényeg, hogy a Volán szurkolóktól zengjen a csarnok.
A Blue Brothers a csapat játékosaitól semmit sem kér. Úgy gondoljuk, már eleget kaptunk, és hogy ezért köszönetet mondunk, az a legkevesebb. Az emlékezést már említettük: szeretnénk, ha a játékosok tudnák, bármilyen kritika is jön tőlünk a szurkolói élet mélységeiből, emlékezni mindig a szép dolgokra emlékszünk.
A Blue Brothers inkább kívánni szeretne a játékosoknak. Kívánjuk, hogy újra megtaláljátok magatokban azt az erőt, ami megvolt a szezon elején. Kívánjuk, hogy újra emelt fővel jöhessetek le a jégről, bármi is a mérkőzés vége. Kívánjuk, hogy elérjen titeket is az az életérzés, ami minket, szurkolókat az alábbi nótában éltet már időtlen idők óta:
Voltak szép idők,
És voltak rosszak,
De ne hagyjuk el
A városunkat.
Tartsatok ki!
Tartsatok ki!
Szurkoljon hát
Most mindenki!
Voltak szép idők,
És voltak rosszak,
De ne hagyjuk el
A városunkat…
Írta: Raon
Lektorálta: M.Lac
Blue Brothers Szurkolói Klub
Utolsó hozzászólások